Egyetemes Tervezés

Az egyetemes tervezés (gyakran: befogadó tervezés) több dolgot jelent: hozzáférhető épületek, termékek és környezet tervezése idős, fogyatékos és ép embereknek. Az fogalmat Ronald L. Mace építész alkotta meg. A tervezés során a tervező esztétikus termékeket és szolgáltatásokat tervez a lehető legtöbb embernek korra, képességekre és életállapotra való tekintet nélkül. A  fogyatékos emberek hozzáférésének igazi úttörője Selwyn Goldsmith volt, a Designing for the Disabled (1963) című írás szerzője. A legnagyobb találmánya a lejtős járdaszél volt, ami ma már szimbólummá vált.

Az egyetemes tervezésben kifejlesztve az alkalmazkodó és segítő technológiát, és az esztétikát minden termékbe és szolgáltatásba beleviszi. Számos iparágban van komoly piaci részesedése az egyetemes tervezésnek, de sokban még nincs jelen kellő mértékben.

Az egyetemes tervezés elvei

első egyetemes tervezésű termék
első egyetemes tervezésű termék

Az Észak-Karolinai Állami Egyetem Egyetemes Tervezés Központ szerint ezek az egyetemes tervezés elvei a következőek:

  • egyenlő, rugalmas használat
  • Egyszerű és intuitív
  • Érzékelhető információ
  • Nagy hibatűrő képesség
  • Kis fizikai erőfeszítés igénybevétele
  • Hely és tér a megközelítéshez és a használathoz

Tervezési sztenderdek

1960-ra kidolgozták az akadálymentes tervezés alapelveit. Ez volt az első sztenderd, ami alapján különböző létesítményeket és programokat terveztek fogyatékos emberek számára. A kutatás 1949-ben kezdődött az Illinois Egyetem Campusán és máig tart. A kutatás vezetője Dr. Timothy Nugent. 1949-ben Dr. Nugent a Nemzeti Kerekesszékes Kosárlabda Szövetséget is megalapította. A professzor a világ számos pontján bemutatta a kutatási eredményeket az 50-es és a 60-as években a fogyatékos emberek önálló életvitelével és a társadalmi életben való részvételükkel kapcsolatban. Ezekkel kapcsolatban cselekvési programot és építészeti terveket dolgozott ki. 2010 novemberében megjelent az Amerikai Építészek Intézetének gondozásában a Befogadó Tervezés Irányelvei (BTI) című kiadvány. Ezek technikai ajánlások, amelyek segítik a tervezőket, hogy olyan környezetet tervezzenek, amely csökkent fizikai és mentális képességekkel rendelkező emberek által is megfelelően használható. A BTI megírásában közreműködtek fogyatékosügyi szervezetek, tervezőirodák, ügyvédek és fogyatékos emberek.. A fogyatékosság ergonómiáját tanítani kellene tervezőknek, mérnököknek, non-profit szervezetek vezetőinek, hogy jobban megértsék, mitől lesz a környezet hozzáférhető a fogyatékos emberek számára. A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet, az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság és a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság kidolgozta az idős és fogyatékos emberek számára tervezők irányelveit. A mindennapos termékek egyszerűbb használhatósága sztenderdjeit ma is fejlesztik.

Mindenkinek tervezés

Etikk iroda belűlről asztallal, székekkel

Mindenkinek tervezni azt jelenti, hogy a termékeket minél többen tudják használni és a szolgáltatásokat igénybe venni alkalmazkodás nélkül. Az alap az emberi sokféleség, a társadalmi befogadás és az egyenlőség (EIDD Stockholmi Nyilatkozat, 2004). Az Európai Bizottság szerint: bátorítani kell a gyártókat és a szolgáltatókat, hogy új technológiákat fejlesszenek mindenkinek, de főleg időseknek és fogyatékos embereknek.

Háttér

A mindenkinek tervezést az Európai Bizottság szorgalmazta Európában, hogy a társadalom minél „felhasználóbarátabb” legyen. A tervezés jelentősége megnőtt a népesség öregedése és a társadalmak etnikai sokszínűségének növekedése miatt. Ez a piacon keresletként jelentkezik. A könnyen használható, hozzáférhető és olcsó termékek és szolgáltatások növelik minden európai polgár életszínvonalát. A mindenkinek tervezés költséghatékonyabb, mint az utólagos átalakítások. Fontos a felhasználók bevonása a tervezés folyamatába.

A mindenkinek tervezéscélja, hogy mindenki részt vehessen az információs társadalom életében. Az Európai Unió ezt eBefogadás-nak vagy eHozzáférhetőségnek nevezi. Három lépcsője van: a termékeket a lehető legtöbben tudják használni

  1. módosítások nélkül
  2. kis módosításokkal
  3. segítő technológia alkalmazásával.

Az Európai Mindenkinek Tervezés Hozzáférhetőség Hálózatát az Európai Bizottság és a tagállamok hozták létre 2002-ben. Célja, hogy az információs társadalomhoz mindenki hozzáférjen az eBefogadás keretében. Vannak nemzeti kontakt centerei majdnem mindegyik EU tagországban és több, mint 160 hálózati tagja van a nemzeti hálózatokban. Az EIDD – Design for All Europe egy önfenntartó európai szervezet, amely minden elméleti és gyakorlati kérdéssel foglalkozik a mindenkinek tervezés kapcsán az épített környezettől kezdve a kézzel fogható termékeken át, a szolgáltatásokig és rendszerekig

Az akadálymentesítés koncepciója

akadálymentes rámpa, korláttal

Az akadálymentesítés azt jelenti, hogy az épületeket és más létesítményeket úgy alakítanak vagy építenek át, hogy a fogyatékos emberek számára is hozzáférhetőek legyenek.

Az épületek akadálymentesítése azt jelenti, hogy az akadályokat beazonosítom, és minden fogyatékosságot figyelembe vesz a tervező. Majd újratervezést alkalmaz, amelynek során  a szerkezettől a legkisebb részletekig átvizsgálja a tervezett művet. Visszacsatolást vár a felhasználóktól, és a hibákat ezek után korrigálja.

A tervezés során kiemelt fontosságú az egyetemes tervezési elvek szerinti kialakítás, azaz a lehető legtöbb személy számára biztosítható egyenlő esélyű hozzáférhetőség, ezért az egész tervezés- és kivitelezés rehabilitációs szakmérnökök bevonásával zajlik. Az ENSZ egyezmény előírja, hogy állami feladat az egyetemes tervezés eszméjének a terjesztése.

Az ember teljesítőképességének korlátozottsága szempontjából 5 fő fogyatékossági csoportot különböztetünk meg: a mozgásukban-, a látásukban-, a hallásukban és beszédképességeikben, az értelmi képességeikben akadályozott személyek és autisták csoportját.

Tapasztalatok

 

lurdy ház, közlekedést segítő pictogrammok

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény meghatározása szerint: „Akadálymentesnek akkor tekinthető a környezet, ha annak kényelmes, biztonságos, önálló használata minden ember számára biztosított, ideértve azokat az egészségkárosodott egyéneket vagy embercsoportokat is, akiknek ehhez speciális létesítményekre, eszközökre, illetve műszaki megoldásokra van szükségük

Bár a legtöbben úgy gondolkodnak az akadálymentesítésről, mint olyan beruházásról, „plusz kiadásról”, vagy különleges feltételről, ami kifejezetten a fogyatékos embereket szolgálja, a valóságban az ilyen törekvések által nyújtott előnyöket egy ennél lényegesen szélesebb társadalmi csoport élvezheti. Ide, azaz a speciális igényű felhasználók körébe sorolhatjuk az időseket, a gyerekeket, az átmenetileg megváltozott képességűeket pl. kismamák, átmenetileg segédeszközzel közlekedők,stb,  de akár az adott ország hivatalos nyelvét nem beszélőket is.

Hazánkban általában még mindig az utólagos akadálymentesítés valósul meg, szinte minden esetben komoly kompromisszumok megkötésével és nem ritkán valamely igény nem teljeskörű kielégítésével történik, a fogyatékos emberek egyenlő esélyű hozzáférésének biztosítása, legyen szó egy iskoláról, egy egészségügyi intézményről, vagy bármely más közszolgáltatásról.(közszolgáltatási intézményről).

A fogyatékos emberek döntő többsége önállóan, vagy minél kevesebb külső segítséggel igyekszik mindennapi életét élni, így hivatalos ügyeik intézése során is fontos, hogy a lehető legteljesebb önállósággal és emberi méltóságuk tiszteletben tartása mellett járhassanak el.

A 2001-es népszámlálási adatok szerint a mintegy 577.000 fogyatékos embernek több mint felét teszik ki a mozgássérült személyek, nem véletlen tehát, ha az akadálymentesítés alatt legtöbben a rámpák és lesüllyesztett járdaszegélyek kialakítását értik. Ugyanakkor, mint ahogy azt a fenti definíciók is tükrözik, az akadálymentesítés az utcai környezetben való közlekedésen vagy az épületek bejárhatóságán, vagyis a fizikai akadályok felszámolásán túl jelenti a szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítását is. Eszerint valójában csak az a szolgáltatás tekinthető akadálymentesnek, ahol az épületbe való bejutáson túl maga az ott folyó tevékenység is igénybe vehető a fogyatékos személy számára, lehetőleg plussz segítség nélkül, bár kivételek mindig vannak. A mozgássérült emberek számára kialakított lift természetesen jó szolgálatot tehet egy látássérült embernek is, de csak akkor, ha az oda való eljutáshoz rendelkezik megfelelő információkkal, ha pl. a padlóburkolaton elhelyezett, annak felületéből kiemelkedő vagy eltérő érdességű vezetősáv, vagy tapintható, illetve hangostérkép, és a lift kezelőfelületén Braille vagy tapintható feliratok segítik. Ugyanígy szükség van az ügyfélszolgálatokon a sorszámosztó berendezések akadálymentesítésére, pl. hogy a cédulán a sorszám nagy méretben legyen olvasható, a sorszám el is hangozzon és az ügyfelek segítséget kapjanak a megfelelő ablakhoz való eljutásban, és az ott kapott tájékoztatók elolvasásában vagy a nyomtatványok kitöltésében is. A hallássérült embereknek a tájékozódással általában kevesebb problémájuk van, komoly akadályt jelent viszont számukra az ügyintézés során történő kommunikáció, amiben szájról olvasás esetén az ügyintéző megfelelő megvilágítása, hallókészüléket használó személy számára a fix vagy mobil indukciós hurok, a jelnyelvet anyanyelvként használóknak pedig jelnyelvi tolmács lehet segítségükre. Az értelmi fogyatékos vagy autizmussal élő emberek is képesek lehetnek önálló ügyintézésre, az ő tájékozódásukat piktogramok, információhoz jutásukat pedig a tájékoztatók könnyen érthető megszövegezése segíti.

A szolgáltatások egyenlő esélyű hozzáférésének biztosításához a fizikai környezet akadálymentesítésén túl szükség van az információkhoz való hozzáférés biztosítására is. Információra ugyanakkor mindenkinek szüksége van, súlyos, ám gyakran elkövetett hiba tehát az információs rendszerek megtervezését is az akadálymentesítési folyamat körébe utalni. Tény, hogy a fogyatékos emberek számára kialakított speciális információhordozók, pl. egy nagybetűs vagy könnyen érthető nyelvezettel megfogalmazott nyomtatvány az idősek számára is nagy könnyebbséget jelenthet. Más esetekben az információhordozók egészen speciálisak és a többség számára nem használhatóak, ilyen pl. egy jelnyelvi videó vagy egy Braille-írásos tájékoztatófüzet.

A XXI. Század legjelentősebb információhordozója természetesen az Internet, rendkívül fontos ezért, hogy a közszolgáltatók naprakész, könnyen áttekinthető és mindenki számára akadálymentesen, így képernyőolvasó vagy képernyőnagyító szoftverrel, mobiltelefonról vagy elavult számítógép konfigurációval is megfelelően használható honlappal rendelkezzenek. Ennek kivitelezését néhány éve már a WCAG2.0 webes szabvány segíti, mely magyar nyelven, ingyenesen, a W3C Magyar Iroda hivatalos honlapján elérhető. A korábbi évek gyakorlatától eltérően tehát nincs szükség elkülönített „akadálymentes”, ún. „vakbarát” honlapokra, melyekre gyakran nem került fel minden információ, csupán az, amit a megbízó vagy a fejlesztő a fogyatékos emberek számára fontosnak gondolt. Ezeket a honlapokat gyakran nem frissítik, így azok nem az aktuális helyzetet tükrözik és akár félre is tájékoztathatják a fogyatékos ügyfeleket.

Ezzel párhuzamosan az EU-ban már készülőben van az az európai hozzáférhetőségi jogszabály csomag, mely előírja és garantálja majd a termékek és szolgáltatások hozzáférhetőségét mindenki számára.

A fogyatékos emberek érdekvédői számára jelenleg az egyik legnagyobb kihívást éppen ezek az együttműködések jelentik. Tudni kell ehhez, hogy az érdekvédelmi szervezetek vezetői többségükben nem szakemberei az akadálymentesítésnek, így nem ritka, hogy felhasználóként, saját személyes nézőpontjukból véleményeznek egy tervet vagy kész beruházást, tehát aszerint értékelik azt, hogy ők képesek-e használni. A cél ezért az ő képzésük, informálásuk, amit az országos érdekvédemi szervezeteknek sürgősen szükséges megkezdeniük. Ezzel párhuzamosan az önkormányzatok illetékes munkatársainak és döntéshozóinak is fontos lehet a fogyatékos emberekkel kapcsolatos tapasztalatszerzés, empátiájuk és szakmai ismereteik fejlesztése annak érdekében, hogy valóban egy nyelvet beszéljenek és megértsék egymást egy ilyen fontos és a fogyatékos emberek helyzetét és társadalmi részvételének lehetőségét évtizedekre meghatározó beruházás előkészítése, megvalósítása és értékelése során.

Mozgássérültek

kerekesszékes logó

Mozgásukban korlátozottak csoportján belül megkülönböztethetünk kerekesszékkel, bottal, mankóval, járókerettel közlekedő-, illetve kézsérült személyeket. A mozgásukban korlátozottak táborához tartoznak továbbá az adott szituáció illetve egészségügyi és környezeti hatások miatt mozgásukban időszakosan korlátozott emberek, például begipszelt lábú/kezű emberek, a kismamák, a babakocsival közlekedő szülők, az idős emberek vagy a nehéz csomagot, bőröndöt cipelő emberek. Mozgásukban korlátozott emberek épített környezethez és a benne található szolgáltatásokhoz történő egyenlő esélyű hozzáférhetősége érdekében elsősorban az épített környezet fizikai akadályait kell megszüntetnünk.

Látássérültek

látássérülteket jelző logó

A látásukban korlátozott személyek csoportján belül megkülönböztethetünk gyengénlátó-, illetve vak embereket. Látásképességeikben időszakosan korlátozottak lehetnek a vizuálisan túlterhelt körülmények között dolgozók, színes fénnyel vagy erősen illetve gyengén megvilágított környezetben közlekedők továbbá a szem csökkent adaptációs és akkomodációs képességével bíró idősek. Számukra az épített környezetben való tájékozódás és az információszerzés jelenti a legnagyobb problémát. Fontos, hogy az épített környezetben található valamennyi írott információt a gyengénlátó emberek számára megfelelő méretű és kontrasztos megjelenítéssel közöljünk, a vak emberek számára pedig hallható, illetve tapintható jelekké alakítsunk át.

Hallássérültek

hallássérülteket jelző logó

A hallás- és beszédképességeikben korlátozott emberek csoportjába a nagyothalló és a siket emberek tartoznak, de ide sorolhatjuk azokat a személyeket is, akik figyelmét több hangforrás köti le, illetve akik zajos környezetben dolgoznak. Számukra is nagy nehézséget jelent az épületekben és azok környezetében történő tájékozódás, az információszerzés, de legfőképpen a kommunikáció. Segítséget jelenthet számukra, ha az épített környezetben található valamennyi hangos információt, látható formában is megjelenítünk. A kommunikációjukat segíthetjük továbbá úgynevezett indukciós hurokrendszer beépítésével is.

Értelmi fogyatékossággal élő személyek

autizmus, értelmi sérültek szimbóluma

Az értelmileg akadályozott emberek és autisták csoportján belül szintén széles a spektrum. Az értelmi képességeik (pl. koncentrációképesség, rendszerező képesség, problémamegoldó és döntéshozó képesség, rövid és hosszú távú memória, nyelv megértése) teljes mértékű használatában korlátozottak lehetnek a korlátozott műveltséggel rendelkező egyének, idősek, a kimerült, illetve stressz miatt tevékenységükben zavart egyének, valamint betegségek következtében korlátozott felfogóképességgel, memóriával, koncentrációs képességgel rendelkező egyének. Az épített környezettel-, valamint a benne található szolgáltatásokkal kapcsolatban számukra is a tájékozódás, az információszerzés és a kommunikáció okozhat nehézséget. Segíthetjük őket például jól áttekinthető alaprajzú épületek tervezésével, egyszerű, szimbólumokkal kiegészített feliratok, információs táblák elhelyezésével.

Autisták

autista kisfiú üvegfal mögött néz át

Autisták csoportján belül szintén széles a spektrum.

A fentiekből látható, hogy az épületeket és környezetüket különböző képességű használók vehetik igénybe, így a tervezés során az egyetemes tervezés eszméjének alkalmazására van szükségegíthetjük őket például jól áttekinthető alaprajzú épületek tervezésével, egyszerű, -szimbólumokkal kiegészített feliratok, információs táblák elhelyezésével.

Pszichoszociális személyek

the starry night című festmény ami Pszichoszociális személyeket jellemez

Pszichoszociális fogyatékossággal élő személy = minden olyan személy, aki hosszan tartó mentális károsodással él, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja az adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását.

Ez az értelmezés több kulcsfontosságú elemet foglal magába.

  1. A mentális károsodás nem azonos a pszichoszociális fogyatékossággal
  2. A fogyatékosságot a környezeti akadályokkal való kölcsönhatás hozza létre;
  3. A fogyatékosság nem valami funkció akadályozottsága, hanem a társadalmi részvétel korlátozottsága.

Környezeti akadályok: A pszichoszociális fogyatékosság paradigmájában a károsodás helyett a hangsúly az akadályokra, valamint a károsodás és az akadályok közti kölcsönhatásra helyeződik. Legfontosabb társadalmi részvételi akadályok  a stigma, az előítéletek és a törvényi diszkrimináció. A stigma jelenségét szociológiai nézőpontból Goffman klasszikus munkája tárgyalja. Az elmúlt évtizedekben sok kutatás foglalkozott világszerte a mentális zavarral diagnosztizáltakról a közvéleményben élő sztereotípiákkal. Ezek között igen gyakoriak a következők

veszélyesség;

agresszivitás;

kompetenciahiány;

megbízhatatlanság;

kiszámíthatatlanság.

 

Az Egyetemes Tervezés elve

Azt jelenti, hogy a minket körülvevő világot (épített és mesterséges környezetet) nem átalakítani szükséges a fogyatékos személyek szükségletei szerint, hanem eleve úgy kell azt megtervezni, hogy a fogyatékos személyek számára is hozzáférhető és használható legyen.

Az egyetemes tervezés nem más, mint az a tervezési mód, amely az emberi különbözőségekből indul ki mind szociális, mind esélyegyenlőségi szempontok figyelembevételével. Az akadálymentesítés helyett az akadályok megelőzésére, a prevencióra kerül a hangsúly. A fő cél az, hogy egy termékkel szolgáljuk ki a használók különböző, időben, szituációban változó igényeit, szükségleteit és ne költséges, sokszor esztétikailag is megkérdőjelezhető, stigmatizáló adaptációval, átalakítással.

Ésszerű alkalmazkodás elve

sakktábla 2 bábúval

Az ENSZ Egyezmény 5. cikke előírja a fogyatékos személyek igényeihez való ésszerű alkalmazkodást. Ez azt jelenti a mindennapi gyakorlatban, hogy sok fogyatékkal élő személy tudna munkát vállalni, ha kis átalakítással “hozzá igazítanák” a munkaeszközöket, rugalmassá tennék munkaidejét, hozzáférhetővé tennék a közlekedési útvonalát. Nem szükséges aránytalanul nagy terhet vállalni, cél a lehető legtöbb személy számára megoldani a szolgáltatások és munkahelyek elérhetőségét. A mindenki számára való elérhetőség utópia, de közeledni kell hozzá.

 

 

 

Közösségi megosztás